Kesernyés föld, édes epertorta

A török női író, Elif Shafak egy fiatal török nő életét írja meg bravúrosan.

„A különféle világhírű intézmények kutatói folytatódó agyi aktivitást észleltek épphogy csak meghalt embereknél. Néhány esetben ez csak pár percig tartott. Másoknál viszont akár tíz perc harmincnyolc másodpercig is. Mi történik ez alatt az idő alatt? Vajon a halott felidézi a múltat? És ha igen, mely részeit, és milyen sorrendben? Hogyan képes az agy egy egész életet besűríteni annyi időbe, amennyi alatt egy kanna teavíz felforr?” Elif Shafak bravúrosan megírt regénye egy fiatal török nő életének meghatározó történéseit járja körbe. „Tequila Leila, ahogy a barátai és az ügyfelei ismerték” egy vidéki kisvárosból jut el Isztambul hivatalos engedéllyel működő bordélyházaiba, majd a Magányosok temetőjén át a tengerbe. Az idei Booker-díj rövidlistáján is szereplő Tíz perc, harmincnyolc másodperc egyetlen nap eseményeit tárja elénk, ám különféle élettörténetekbe pillanthatunk be.

A halál utáni percekben, miközben Leila teste egy szemeteskonténerben hever, elméje sorra eleveníti fel az ízekhez, illatokhoz is kötődő emlékeit, amelyek hol szomorúságot, hol beteljesült örömöt idéznek fel benne. A citromos cukorgyanta látványa, amelyet a nők szőrtelenítésre készítettek elő, a kardamomos kávé illata, amit egy jóképű egyetemistával osztott meg a bordélyházban, a száraz, krétaporszerű és kesernyés föld íze, melyet mohón nyelt kislányként, a születésnapjára készített epertorta íze. Emlékei a patriarchális hagyományok és az erőszak különféle válfajainak, a kor politikai helyzetének tanúi, ám megismerjük általuk Leila „víz szerinti” családjának, barátainak történetét is, akik a fordulatos könyv második felében a nőhöz fűződő szeretetükről tesznek tanúságot.

Az író kíméletlen őszinteséggel, fikció és valóság határán egyensúlyozva számol be a modern Isztambulról, és az ott élők mindennapjairól. Időnként mesebelinek, majd nagyon is realisztikusnak tűnő város- és karakterábrázolásai közben meg kellett ismerkednie az egyre gyakoribb ellenségességgel, amely a hatalom részéről éri az írókat, kritikusokat, újságírókat. A török hatóságok már nem első alkalommal indítottak ellene vizsgálatot, mivel írásait – amelyekben gyakran érinti a szexuális zaklatás, gyermekek és nők ellen elkövetett erőszak témáit – nemkívánatosnak, obszcénnek tartják; Az isztambuli fattyú című, Törökországban is nagy sikert aratott regényéért már 2006-ban perbe fogták, a „török nép megsértésének” vádjával.

S habár Tequila Leila élettörténete sok szempontból csak fikció, nem nehéz elképzelni azokat az eseményeket, amelyek születése pillanatától kezdve körbeveszik egy a vallást mindennél többre tartó, a problémák felett szemet hunyó közegben. A szerző azonban nem ítélkezik, csupán jól irányzott kérdéseket tesz fel, s karakterein keresztül különböző válaszokat kínál. A regény hangot ad a társadalom azon rétegeinek, amelyekre kevesebb figyelem irányul: prostituáltak, transzvesztiták, menekültek, a családon belüli erőszak elől megszökő, a becsületgyilkosságtól rettegve élő nők személyes sorsait ismerhetjük meg. Elif Shafak történetei csupán annyira sértő és obszcén tartalmúak, amennyire a minket körülvevő valóság is az.

Infó: Elif Shafak: Tíz perc, harmincnyolc másodperc
Fordította: Csáki-Sipos Kata, Nagy Marietta,
Európa Könyvkiadó, 2019.

Forrás: nepszava.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here