Erdogannak szüksége van a kurdokra, ha nyerni akar Isztambulban

Amennyiben a második isztambuli polgármester-választáson Erdogan biztosítani akarja jelöltjének, Binali Yildrimnek a győzelmét június végén, ajánlatos lesz meggyőznie a tartózkodókat, köztük akár a konzervatív kurdokat is, Isztambul 15 milliós lakosságából ugyanis legalább 2 millióan kurd nemzetiségűek.

Abdullah Oclan, a jogfosztott Kurdisztáni Munkáspárt bebörtönzött vezetője – akit Törökországban a nép legfőbb ellenségeként tartanak számon – nyolc éven át még a jogászaival sem találkozhatott. Több száz kurd rab tartott éhségsztrájkot 2018 végén azzal a céllal, hogy őt szabadon engedjék, továbbá legalább nyolcan követtek el öngyilkosságot. A tilalom május 2-án ért véget, amikor ügyvédek látogatták meg Ocalant a márvány-tengeri szigeten, ahol közel két évtizede tartják fogva.

A hírt azonban hamar feledtették a további események. Mindössze négy nappal a fent említett látogatás után a török választási bizottság úgy döntött, hogy megsemmisíti az isztambuli polgármesteri választások eredményét, ahol a kormánypárt szűken ugyan, de vereséget szenvedett és szabálytalanságokra hivatkozva ismétlést követelt.
Ez a két döntés, hogy újra kapcsolatba lépjenek Ocalannal, illetve, hogy megsemmisítsék a polgármester-választás eredményét, nem történhetett volna meg a török elnök, Erdogan közreműködése nélkül. A legtöbb elemző úgy tartja, hogy ezek a fent említett események szoros kapcsolatban állnak egymással.

A kurd szavazók csoportja volt a legnagyobb azok közül, akik végül – rövid ideig tartó – győzelemhez segítették az ellenzék isztambuli polgármesterjelöltjét, Ekrem Imamoglut márciusban.

Több millió kurd telepedett le az ország nyugati részében, miután a Kurdisztáni Munkáspárt és a török hadsereg évtizedeken át tartó küzdelme, és a szegénység miatt elhagyni kényszerültek Törökország dél-keleti területeit. Isztambul 15 milliós lakosságából legalább 2 millióan kurd nemzetiségűek – ez a szám pedig nagyobb, mint bármely főként kurdok lakta város lakossága az ország dél-keleti részén.

Legtöbbjük az ellenzéki Népek Demokratikus Pártjának (HDP) lelkes támogatója, amely egyfajta ellenzéki szövetség a liberálisok és a kurd nacionalisták között. A párt az isztambuli választásokon nem saját jelöltjét segítette, hanem helyette Imamoglut támogatták. A TEVAP (Törökország Gazdaságpolitikai Kutatási Alapítványa) felmérései szerint a választások napján a HDP-t támogatók több mint 80%-a Imamoglura szavazott, a fennmaradó rész pedig tartózkodott.

Folytatás

Forrás: kitekinto.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here