Érdekes fotóról mesél a karcagi néprajzkutató, dr. Bartha Júlia

Érdekes fotót osztott meg egyik művében olvasóival dr. Bartha Júlia néprajzkutató.

Az 1929-es csoportképen Ökrös László gazda portáján négyen ülnek egy asztalnál. A házigazdán és feleségén kívül Zeki Vali Togan török kulturális miniszter és egy akár tősgyökeres kunnak vélhető középkorú férfi. Ő Tagán Galimdzsán, aki kalandos körülmények között érkezett hozzánk, hogy beírja nevét a hazai néprajztudomány történetébe.

– Bár a kunok a török népek családjába tartoznak, mégsem mindennapi vendég egy török miniszter Karcagon. Minek köszönhette a város Zeki Vali Togan látogatását?

– Ha a kérdést röviden szeretném megválaszolni, ehhez a látogatáshoz Györffy István karcagi születésű néprajztudós, egyetemi tanár személye a kulcs. De mindenekelőtt hadd szóljak pár szót a képen látható személyekről. Jobbról a házigazda, Ökrös László látható, akinek ma is álló, a Varró út és a Nap utca sarkán lévő házában készült a felvétel. Azok közé a módos parasztpolgárok közé tartozott, akikkel a háború után leszámolt a hatalom, holott ők adták a lelkét az alföldi mezővárosok életének, gazdaságának. Őróla tudnunk kell, hogy Hermann Ottóval levelező igen művelt ember volt, s Karcag jó tollú, megbecsült polgármesterének, dr. Szentesi Tóth Kálmánnak volt alpolgármesterként a helyettese. Áldásos munkájuk nyomán számos közintézmény épült a városban, mondhatni, Karcag arculatát ők formálták azzá, amilyennek ma is látjuk.

A két vendég közös vonása, hogy mindketten baskírok voltak. A bolsevikokkal szembeni ellenállás résztvevőiként kellett menekülniük szülőföldjükről.

Zeki Vali Togan eredetileg történész, oszmanista volt és Törökországban talált menedéket, ott lett kulturális miniszter. Az 1891-ben született és viszonylag fiatalon, 1948-ban elhunyt Tagán Galimdzsán nagy hírű néprajzkutató volt. Kalandos élete során a „Nagy október” után Kolcsak tengernagy seregében ezredesként harcolt a bolsevikok ellen, majd a nyugatra menekülő „fehéremigrációval” érkezett Magyarországra. Itt talált új hazára és itt folytathatta tudományos munkáját. 1927-1944 között a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának muzeológusa volt, közben 1930-ban magyar állampolgár lett. Másfél évtizedes sokoldalú munkássága során sokat dolgozott Györffy Istvánnal, élt a bécsi Collegium Hungaricumban, három alkalommal volt kutatóúton Törökországban, egyszer a Baltikumban és egyszer Finnországban. Itt, a Nagykunságban is végzett néprajzi gyűjtőmunkát.

Útjain a kor technikai szintjén a lehető legjobb fotókat készítette, melyeket a Néprajzi Múzeumban őriznek. Végül a bevonuló szovjet csapatok elől, mint egykori fehér tisztnek újra menekülnie kellett, Németországban halt meg 56 évesen. Róla nem véletlenül él sok téves ismeret a köztudatban, mert állandóan rejtőzködésre kész emberként érthető módon nem adta ki pontos adatait.

Folytatás

Forrás: www.szoljon.hu


hun_1ado

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here