Eldőlt: Ankara nem mond le az orosz légvédelmi rendszerről

Júliusban elkezdődik az orosz légvédelmi rendszer felállítása az ország kijelölt stratégiai pontjain – jelentette be az elmúlt napokban Recep Tayyip Erdogan török elnök.

Mint várható volt, Washington is élesen reagált erre: nem egyeztethető össze, hogy egy NATO-tag és az USA közel-keleti stratégiai szövetségese egy olyan légvédelmi rakéta rendszert állítson hadirendbe, amely a NATO legnagyobb ellenfelétől származik.

Washington szerint ha ez megvalósul, akkor ennek nagyon komoly következményei lehetnek abban a tekintetben, hogy az ellenséges erők által fejlesztett technológia a NATO védelmi rendszerébe beépülve komoly rést üthet a szövetségi pajzson.

Trump elnök kijelentette, hogy az Sz-400 üzlet után nem lesz lehetősége Törökországnak, hogy az USA által gyártott, a világ jelenleg legmodernebb vadászgépeit (F-35) megvásárolhassa, holott Törökország egyik résztvevője a gyártási projektnek, és eddig is 1,5 milliárd dollárt fizetett a vadászgépek termelésének előkészítő folyamatában.

 

Mit kell tudni az előzményekről?

Vajon Ankara lépése az elmúlt időszakban sokszor látott hintapolitika része? Egy olyan közel-keleti regionális hatalmi játék kelléke, ahol Törökország kihasználva a stratégiai fontosságát próbál előnyöket kicsikarni az egymással szemben álló felektől?

Vagy ennél többről van szó?

A török légvédelmi rendszer létrehozásának a története arra enged következtetni, hogy nemcsak az USA, hanem Ankara is kényszerhelyzetbe került, és ebben a legnagyobb ludas maga Washington.

Törökországban egy megbízható légvédelmi rakétarendszer égető szükségessége az 1990-es évek elejétől kezdve az egyik legfontosabb nemzetbiztonsági szempont volt.

A közel-keleti háborúk, amelyeknek fenyegető hatásaiból Törökország a földrajzi helyzeténél fogva sem maradhatott ki, arra kényszerítettek az országot, hogy mihamarabb találjon megoldást légköre biztonságának megőrzésére.

Törökország Gaziantep, Patriot rakétak

A 2000-es évektől kezdve jöttek a konkrét lépések. Az első kiválasztott légvédelmi rendszer a híres amerikai Patriot rakétavédelmi rendszer volt. Azonban Ankara szerint az Egyesült Államok akkori vezetése nem volt hajlandó átadni a török hadseregnek ezt a legfejlettebb haditechnikát tartalmazó rendszert, és a Kongresszus támogatta Obama elnököt ebben.

Washington döntésének a hátterében az öbölháború negatív tapasztalatai voltak, amikor Ankara nem mindenben támogatta az akkori amerikai közel-keleti beavatkozást.

 

Kína is az egyik alternatíva volt

Ezt követően Ankara Kínához fordult. Úgy tűnt, a kínai fejlesztésű FD-2000 légvédelmi rendszer lesz a befutó, de ez az üzlet is sikertelenséggel zárult, nem utolsósorban Washington nyomására, mert a rakétákat gyártó kínai cég, a CPMIEC, az amerikai kereskedelmi tiltólistán volt.

Eközben a közel-keleti helyzet bonyolulttá, a fenyegetés pedig nagyobbá vált. Törökország egyfelől az iráni konfliktus, másfelől pedig az iraki és a szíriai háborúk, és nem utolsósorban az ISIS és a PKK terrorakciói miatt egyre sebezhetőbbnek érezte magát.

Akkor történt az, hogy Ankara hivatalosan is segítséget kért a NATO-tól hivatkozva az alapszerződésre, amely szerint ha az egyik tagállamot külső veszély fenyegeti, akkor a szövetségnek kötelessége a közös hadsereg és védelmi rendszerek által védelmet biztosítani.

A NATO pozitívan reagált erre. Törökország délkeleti határ menti régióiba telepítettek amerikai Patriot rakétákat. Azonban ezek nem török fennhatóság alatt működtek, hanem a NATO amerikai, holland és német kötelékeibe tartoztak. Tehát a rendszer működésében a rakétákkal kapcsolatban a döntési jog nem török, hanem NATO-irányítás alatt maradt.

A törökök értelemszerűen sérelmezték ezt a nemzetbiztonság szempontjából.

Így következett az, hogy 2017-ben Ankara kijelentette, hogy szerződés született az orosz Sz-400 légvédelmi rendszer törökországi betelepítéséről. A 2017-es ankarai nyilatkozat szerint Törökország már ki is fizette a 2,5 milliárd dolláros előleget.

 

Az USA és a NATO miért ellenzi az S-400 vásárlását?

A legnagyobb érv, hogy ezzel az összefonódással a NATO egyik legfontosabb szövetségese veszélyes közelségbe kerül a NATO egyik legnagyobb ellenfelével.

A másik érv pedig az, hogy a két egymással szemben álló védelmi technikának egy ország védelmi struktúrájában ilyen jellegű összeházasítása esetleg az amerikai hadi technológiai titkok kijátszásának veszélyét is hordozhatja.

Vajon valóban fennáll-e ez veszély?

Ankara joggal veti szemére Washingtonnak, hogy az orosz légvédelmi rendszer egy régebbi verziója, az Sz-300 védi jelenleg Görögország, Bulgária és Szlovákia légterét, és hasonló jellegű figyelmeztetések és kritikák, amelyek Ankarával szemben felmerültek, ott nem hangzottak el. Holott mindhárom ország szintén NATO-tag.

Törökország a telepítés biztonságos véghezvitele érdekében közös munkacsoport létrehozását javasolta Washingtonnak.

A  kérdés minden bizonnyal további egyeztetéseket igényel.

 

Tarik Demirkan – a Türkinfo főszerkesztője

 


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here