„Allah és a nép velünk van” – mondta Erdoğan a líra értékvesztéséről értekezve

A török líra vesszőfutása az után lett tarthatatlan, hogy tegnap eredménytelenül tért haza a török delegáció, amelynek feladata a Washington és Ankara között feszülő problémák elsimítása lett volna. Csütörtökön 5%-kal, pénteken pedig csak délig további 5%-kal romlott a török líra helyzete a fő valutákkal szemben.

A török delegáció tárgyalásainak az eredményeiről a török sajtóban csak annyit lehetett olvasni, hogy az Egyesült Államok tíznél több, török börtönökben lévő személy szabadon bocsátását követelte. Ezek között van a lelkész Andrew Brunson, akit jelenleg házi őrizetben tartanak, de felmerültek olyan nevek is, akik törökországi amerikai diplomáciai missziókban dolgoztak  tolmácsként vagy ügyintézőként.

A nemzetközi sajtó szerint az Egyesült Államok a szóban forgó személyek szabadon engedéséhez köti a további tárgyalásokat. Tehát a Washington által alkalmazott szankciók sorsa csak ezután kerülhet szóba. Sőt ha helytállók a Financial Times értesülései, akkor Washington határidőt szabott Ankarának. Ha jövő szerdáig nem engedik szabadon az amerikaiakat, akkor újabb szankciók jönnek. Ezt megerősítette a Wall Street Journal is. Ankara viszont zsarolásnak minősíti ezt.

Nemzetközi megfigyelők szerint a két ország közötti problémahalmaz már rég túllépte a török börtönökben (az USA szerint jogtalanul) tartott amerikaiak kérdéskörét. Ott van az Irán ellen életbe léptetett szankciók kérdése és az Ankara által az oroszoktól vásárolni szándékozott S-400 rakétarendszer is.

Látni, hogy a közel-keleti regionális nagyhatalmi ambíciókkal rendelkező Ankara az elmúlt években egyre jobban próbálja érvényesíteni önálló érdekeit, és ezt a reálpolitika szempontjából meg lehet érteni.

Azonban a kérdés az, hogy valóban rendelkezik-e olyan gazdasági és anyagi tartalékokkal és növekedési potenciállal, amely ezeket az ambíciókat támogatja.

A jelen krízis megmutatja a török rendszer sérülékenységét. Az állami és a reálgazdasági tényezők által együtt felhalmozott hitelek ijesztően magasak. Májusban a török cégek deviza alapú hiteleinek az összege 220 milliárd dollár volt. Török cégeknek szeptemberben 6 milliárd, októberben pedig 9 milliárd dollárnyi beütemezett hiteltörlesztésük lenne. Ugyanakkor csak 2018-ban a török líra értékvesztése elérte a 40%-ot.  Ilyen körülmények között ezeknek a törlesztéseknek az újrafinanszírozása hihetetlen terheket ró a török gazdaságra.

Meddig bírja ezt a terhet a török gazdaság? Szakértők szerint a piaci eszközök minél előbbi igénybevétele, a kamatlábak emelése és a gazdasági lassulás elkerülhetetlen. Azonban ezek a lépések csak akkor működhetnek, ha független a nemzeti bank. És – mint tudjuk – a török rendszerben az intézmények, beleértve a nemzeti bankot is, nem bírnak önálló működési feltételekkel.

És ha egy ország politikai vezetésének nem marad kezében más anyagi eszköz, amelynek bevetésével esetleg megváltoztathatná a zuhanást, a nemzetközi gyakorlat azt mutatja, akkor kell elővenni olyan populista fordulatokat, mint Erdoğan mai mondata: „Ne féljetek, a nép és Allah velünk van!”

Holott úgy tűnik, a törökök – bár nyilván félnek a gazdasági és politikai bizonytalanság miatt –  racionálisan viselkednek, mint ahogy az a világ bármelyik táján várható.

Az elmúlt időben Erdoğan kétszer is a néphez fordult, hogy váltsák át  valutájukat török lírára, és ezzel akadályozzák meg „az idegen érdekek Törökország elleni manipulációját”. Ezzel szemben a törökországi bankokban fekvő valuta alapú betétek nemhogy nem csökkentek, hanem rohamoson nőttek. Az emberek megtakarításukat valutába menekítették. Másfél év alatt 25%-kal nőtt a valutabetétek értéke.

Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here