A török korba tekintenek vissza a szolnoki zenei élet nyomai

Bár városunk két neves kulturális intézménye, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar, illetve a Légierő Zenekar Szolnok bő fél évszázados múltra tekint vissza, amint azt dr. Bagi Gábortól, a Damjanich János Múzeum történészétől megtudtuk, a szolnoki zenei élet első írásos nyomai messzebbre, ötödfélszáz esztendőre visznek a múltba bennünket.

Valóban, az első említés szolnoki zenekarról pont a vár török kézre kerülésének évéből, 1552-ből származik. A neves török utazó és történetíró, Evlija Cselebi erre jártában a szolnoki várnak is szentelt egy fejezetet a török birodalmat leíró munkájában – kezdi beszélgetésünket a történész. – Bagi Gábor elmondása szerint ugyan többször is kiadták magyarul Cselebi művének hazánkra vonatkozó részleteit, de azok általában nem tartalmazzák a Szolnokra vonatkozó leírást. Legkönnyebben a Keletkutatás című folyóirat 2017-es számában, Sudár Balázs történész, turkológus közlésében érhetők el a városunkra vonatkozó közlései.

– Cselebi foglalkozott a magyar zenei élettel is?

– Közvetve. Ő írja az 1552-es évről, hogy amikor a török seregek Hádim Ali budai pasa és Ahmed pasa főszerdár vezetésével körülvették Szolnokot, az őrség megrettenve éjjel elhagyta a várat. Ki a Tisza vizén, ki szárazföldön menekült valamerre. „Amikor a győzelemszerző sereg megtudta ezt, a hitetlenek nyomába eredt, sok ezer hitetlent a kardok fogával morzsoltak össze, a vár kapitányát pedig hadizenekarával egyetemben elfogták.” Bár a leírás némileg pontatlan, vagy keletiesen túlzó, hiszen Nyáry Lőrinc kapitány köztudottan nem hagyta el a várat, hanem néhány emberével szembeszállt a törökkel, de témánk szempontjából nem is ez a lényeg, hanem a hadizenekar említése. Más forrásról nem tudunk, amely a szolnoki várban akkoriban zenekart említett volna. Mivel a törökök szerették a katonazenét, ami naponta szólt még a kisebb váraikban is, így történészük fontosnak tartotta ezt a tudósításában megemlíteni.

– Arról nem írt, hogy mekkora zenekar lehetett akkor nálunk?

– Az nem derül ki a szövegből, hogy hány emberből állt és milyen hangszereken játszottak. Akkoriban a hadaknál a parancsok továbbítására általában síposok, trombitások, illetve dobosok szolgáltak. Ők békeidőben azzal egészítették ki a jövedelmüket, hogy mulatságokon, lakodalmakon is muzsikáltak. Ha a Cselebi itt egész csapatról szól, nem kizárt, hogy valóban többen lehettek.

– Van-e későbbi adatunk a szolnoki zenei életről?

Folytatás

Forrás: www.szoljon.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here