A politika önsorsrontó természete

Tavaly novemberben Törökország vezetői letették a garast egy ortodox gazdaságpolitikai fordulat mellett. Ennek lényegi eleme volt, hogy hagyják a török jegybankot dolgozni. Négy hónappal és 875 bázispontnyi kamatemeléssel később úgy tűnik, az ország vezetőjének elege lett az ortodox útból. Recep Tayyip Erdogan leváltotta a török jegybank elnökét.

A jegybankelnök elbocsátása persze lehet egy egyszerű blame game* része is, a gyenge népszerűségi és gazdasági mutatók miatt. Nem elképzelhetetlen, hogy valamiféle ortodox vonal talán továbbra is fennmarad. Ugyanakkor a törökök nem először játszanak a tűzzel, és az ő helyzetükben ez előbb-utóbb vissza fog ütni.

A szigorú monetáris politikára az infláció letörése miatt van szükség. Az infláció pedig azért magas, mert az ország politikai vezetése saját túlélése érdekében mindig fontosabbnak tartotta a növekedést az inflációnál és a devizaárfolyam alakulásánál. Így az alacsonyan tartott kamatok ugyan pörgették a növekedést, de ezzel párhuzamosan a török líra folyamatosan leértékelődött.

A leértékelődés mértéke számok szintjén is brutális: öt évvel ezelőtt három líráért lehetett egy dollárt venni, ma ehhez már nyolc lírát kell adni. Összevetésül: öt éve 281 forintért lehetett dollárt venni, ma 308-ért, de

ha a törököket követtük volna, akkor ma már 750 forintot kellene adni egy dollárért és közel 900-at egy euróért.

Ennek megfelelően a török gazdaság is csak lírában növekszik, valójában a gazdaság dollárban mérve évek óta stagnál, esik. Így papíron jól mutat a török növekedés lírában, de keményvalutában sehova nem jutottak évek óta. Ötéves távon a török tőzsdeindex közel felezett dollárban, ami jól mutatja a gazdasági „sikereket”.

Tavaly év végén úgy tűnt, hogy talán a gazdasági kényszerűség vagy a józan ész oltárán visszatérnek egy normálisabb gazdaságpolitikához, amelyhez elengedhetetlen az infláció megállítása. Ez pedig csak a líra stabilizálásával és magasabb kamatokkal lehetséges. A befektetők kifejezetten megörültek a fordulatnak, a török eszközök árfolyama október vége és március közepe között dollárban 61 százalékot emelkedett, hogy aztán a hétvégi hírek hatására egy nap alatt 20 százalékot essen.

A törökök évek óta többet költenek annál, mint amit megtermelnek, de ennek beismerése olyan növekedési áldozattal jár, amelyet a politika nem mer, nem tud bevállalni. Jól hangzik a gazdaságpolitika normalizációja, de ha ez alacsony növekedéssel és politikai népszerűségvesztéssel jár, akkor köszönik, de nem kérnek belőle. Ez a politika pusztító, önsorsrontó természete.

A cikk folytatása g7.hu >>>


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here