A mai magyaroknak genetikailag szinte semmi közük a honfoglalókhoz

A magyarság eredetének megértésére vonatkozó szisztematikus törekvések egyidősek a modern nemzeti identitástudat megjelenésével és megszilárdulásával. Ahogy Ablonczy Balázs a turanizmus történetét feldolgozó Keletre, magyar! című könyvében fogalmaz:

„A »Honnan jöttünk?«, a még később már számonkérőbb hangnemben ehhez hozzáadott »Mi a hivatásunk?« kérdése a 19. század eleje óta izgatta a magyar közéletet.”

Ezek a törekvések kezdetben elsősorban a nyelvvel, kultúrával kapcsolatos polémiákban voltak tetten érhetők, de a 20. század elején az örökléstan alapvető törvényszerűségeinek felismerése után világszerte gyorsan elterjedő eugenika mozgalom hamarosan domináns tényezővé vált a magyarságkutatásban is. A kor fajsúlyos magyar eugenicistái egymásra licitálva deklarálták a magyarság genetikai gyökerének fontosságát és annak folytonosságát a honfoglalókkal. Ahogy a kor egyik neves fajvédője, Dr. Doros Gábor fogalmazott 1944-es, A magyarság életereje című magnum opuszának előszavában:

„Magyarságunk az öröklési anyag folytonosságának biológiai törvénye szerint az ősök végeláthatatlan során keresztül visszanyúlik a legrégebbi időkig, – amikor fajtánk először öntudatosult. […] A magyarság életerejének felmérése lényegileg természettudományi feladat, amelyet csak orvosi, öröklésbiológiai, anthropológiai, eugéniai és demográfiai eszközökkel lehet elvégezni. Hogyan alakult ki történetbiológiailag a magyar nemzet? Melyek a magyarság testi és lelki fajta-jellegei? Termel-e ki fajtánk tiszta typusú magyarokat és milyenek azok? […] Ezek azok a kérdések, amelyekre munkám a fajbiológia tudományának korszerű vizsgálatai alapján igyekszik tárgyilagos feleletet adni.”

Ilyen és ehhez hasonló elméletek sokáig dominálták a közgondolkodást és az attól természetesen sohasem teljes izoláltságban működő kutatási programokat. Ugyanakkor valódi bizonyításuk, leszámítva pár nem konkluzív vércsoportelemzést és koponyaméret-tanulmányt, nem volt – a kor technológiai szintjén nem is lehetett.

A rendelkezésre álló régészeti minták és a molekuláris genetika eszköztárának ugrásszerű fejlődése az utóbbi évtizedekben azonban lehetővé tette, hogy a mai magyarság eredetét firtató kérdésekre egzaktabb válaszokat adjunk. És amit ezek az új metodológiák mutatnak, nagyon különbözik attól a víziótól, ami Doros Gábort és korabeli kollégáit vezette a Magyar Nemzetbiológiai Intézetben.

Folytatás

Forrás: qubit.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here