Törökország ősi tradíciója a „kampóra akasztott kenyér”

(Lisa Morrow írása)

Törökországban már évszázadok óta gyakorolják az előre fizetés – látszólag új – hagyományát. „Kampóra akasztott kenyér”-nek nevezik, valójában előre kifizetett kenyérről van szó.          

A környékemen lévő pékségben, Göztepében, az Isztambul ázsiai oldalán elterülő Kadiköy mellett, mindent fatüzelésű kemencében sütnek. 1200 kenyeret adnak el naponta, ezenkívül bagettet, zsemlét, rozskenyeret, sokmagvas és kukoricás kenyeret, tortát, péksüteményt, aprósüteményt is árulnak. Néha látom, hogy a tulajdonos pénz elfogadása nélkül nyújt át egy-egy kenyeret. Máskor meg két kenyérért fizet a vevő, de csak egyet kap.

Az Askıda ekmek (félretett vagy kampóra akasztott kenyér) szokása az iszlám vallásból eredeztethető, ami a legelterjedtebb vallás a régióban. Így működik: a vevő bemegy a pékségbe és két kenyérért fizet, de csak egyet visz el. Fizetéskor megmondja az eladónak, hogy a másikat adja oda valaki másnak. Mivel mások is gyakorolják ezt a hagyományt, így több kenyér is összegyűlik. Az előre kifizetett kenyeret is becsomagolják, felakasztják és amikor bejön egy vevő és megkérdezi, hogy: „Van-e kenyér az akasztón?”, akkor elvihet egyet ingyen.

Nem tudjuk pontosan hogyan kezdődött ez a szokás. Más országokban is vannak hasonlók, például Olaszországban a „várakozó kávé” „caffé sospeso”, a kampóra akasztott kenyér pedig a helyi kultúrához és térséghez köthető. Febe Armanios történész professzor szerint, aki a közel-keleti keresztény–muszlim kapcsolatokat és az ottani ételek eredetét tanulmányozza az amerikai Middlebury főiskolán Vermontban, a kampóra akasztott kenyér szokása az Oszmán Birodalom idejéből eredeztethető, az iszlám vallás „zekat” előírásához köthető, amely különböző módokon történő adományozást jelent. Az iszlám vallásnak öt fő pillére van, melyeket a híveknek teljesíteniük kell, hogy jó és erkölcsös életet éljenek. Adományként pénzt vagy élelmiszert is adhatnak.

A kenyér adományozása különös jelentőséggel bír Törökországban, mivel a kenyér elengedhetetlen az élethez, az élet védelme pedig szent az iszlám vallás szerint. Armanios szerint a kenyér alapszükséglet, csillapítja az éhséget, jelképezi a jóllakottságot és megszünteti az éhezés miatti elkeseredettséget.

A muszlim hadíszok (Mohammed próféta közléseinek gyűjteménye) szerint a kenyér ajándék, áldás, amit Isten küldött nekünk. Ha egy darab kenyér a földre esik, azt azonnal felveszik és egy magasabb helyre teszik. Mielőtt így járnak el néhányan meg is csókolják, mely jól szemlélteti, hogy a kenyér mekkora tiszteletnek örvend. Naponta kétszer sütnek fehér kenyeret Törökországban és minden étkezés kísérője egy kosárka szeletelt kenyér. A kenyérmaradékot sosem dobják ki, a régebbi kenyereket megpirítják vagy zsemlemorzsát csinálnak belőle. Sok helyen lehet látni a kerítéseken kenyérrel teli zacskókat, melyeket bárki elvihet maga vagy állatai számára.

Az oszmán kori szultánok a kenyér tiszteletének szokását hatalmuk megerősítésére és a kormány iránti hűség fokozására használták fel.  Armanios szerint úgy gondolták, hogy a jóllakott nép engedelmes és kevésbé lázad, ha az élelmiszerárakat – például a kenyérét – a kormány ellenőrzése alatt tartja. Az iszlám muhtasib (piacszabályozás) rendelete ellenőrizte a kenyér árát és biztosította, hogy az nem olcsó alapanyagokból készül. (Ez ma is így működik, az állam szabályozza a kenyér árát.) Az oszmán birodalom arra ösztönözte állampolgárait, hogy aki teheti segítsen rászoruló embertársain. Ezt mindig úgy kellett véghez vinni, hogy az adakozás során sem az adakozó, sem a rászoruló személyére nem derülhetett fény. Így az adományozott nem érezte kellemetlenül magát helyzete miatt.

Korábban a régebbi iszlám társadalmakban adományozó kövek (sadaka taşı) voltak elhelyezve a mecsetek udvarán. Ensar Çetin, a közép-törökországi Nevşehir Haci Bektaş Veli Egyetem szociológus professzora 2014-es cikkében így ír ezekről: „Sztalagmitok… ősi porfír oszlopok lyukakkal, ahova pénzt lehetett helyezni. A falakban is voltak ilyen lyukak. Így az adományozó és a rászoruló is ismeretlen maradt.”

Napjainkban ezt a követ az online kalkulátorok váltották fel, melyek meghatározzák a zekat összegét. Ezeket alapítványok működtetik és a beérkező adományokból segítenek a rászorulókon. Az ember személyre szabottan tudja kiszámítani, mennyit kéne adományoznia – ez általában vagyona 2.5%-a. A kampóra akasztott kenyér szokása online is jelen van, a yemek.com – a népszerű recepteket közzé tevő – török weboldal által, ahol a felhasználók bejelölhetik melyik környékbeli üzletben van félretett kenyér. A cél, hogy a helyi üzleteken túlnőve ebből országos hálózat épüljön ki, a pékségek címeivel. A mottó: „Segítsünk az utcán élőkön, akik nem tudják megvenni a mindennapi kenyerüket!”

Ezt a kezdeményezést a technológia felhasználásával fejlesztette tovább Oğuzhan Canım, aki Kırıkkalében, 80 kilométerre Ankarától, olvasott a félretett kenyér szokását alkalmazó pékségek reklámjáról. Elkezdett azon gondolkodni, hogy lehetne ezt még több emberhez eljuttatni. Eszébe jutott, hogy az egyetemisták kevés segítséget kapnak a kormánytól Törökországban, kevés a támogatás, az ösztöndíj és az ételtámogatás is. Kitalálta, hogy az Askidanevar („Mi van félretéve?”) kampányt kibővíti és összeköti a közösségi médiával. Lehet, hogy az ötlet innovatív, de nagyon egyszerű dologról van szó: összekötni az egyetemi hallgatókat a cégekkel, akik támogatnák őket.

Az Askidanevar mozgalom célja, hogy összekösse az egyetemi hallgatókat a cégekkel, akik támogatást nyújtanának nekik.

Oğuzhan Canım a félretett étel gyakorlatát változtatta meg és alakította át egy új projektté. Az internet segítségével minél szélesebb körhöz igyekezett eljutni. „Még több lehetőséget szeretnénk teremteni és eljuttatni azokat a fiatalokhoz” – nyilatkozta az egyik főszervező, Görkem Özaçık.

Az Askidanevar a fiatalokat célozza meg, mivel Canım szerint ők jelentik Törökország jövőjét. Szeretné, ha a fiatalok verset olvasnának, értékelnék a művészetet és jó emberekké szeretnének válni, s ezáltal teljes, gazdag személyiséggel rendelkeznének. Így nemcsak a tanulmányaikban lennének sikeresek, hanem ők is alkalmaznák az előrefizetés szokását, és jobb hellyé tennék Törökországot és a világot az adakozás, megosztás által.

Ez a megközelítés egyáltalán nem idegen a muszlim társadalmaktól. A közösségnek vagy egy csoportnak nemcsak az egyes személyek, hanem a közösség egészének jólléte is számít. Törökországban megszokott, hogy az emberek segítenek egymáson, legyen szó családtagról, szomszédról, munkatársról vagy akár idegenről, mert úgy hiszik ez pozitív hatással van a közösségre.

Az Askidanevar megőrizte a félretett kenyérnél is alkalmazott anonimitást. A tanulók csak akkor adják meg a személyes adataikat, amikor bejelentkeznek vagy feltöltik az egyetemi tagsági kártyájukat. Miután tagok lesznek, csak rá kell kattintaniuk az „elviszem” gombra. Ekkor kapnak egy kódot amiért kapnak egy ingyen ételt a feliratkozott éttermek kínálatából. Egy másik kattintással könyvekhez, újságokhoz, színház- és koncertjegyekhez juthatnak, ha megosztják az Askidanevar posztjait vagy válaszolnak rá. A cégeknek az „adok” gombra kell kattintani, hogy megosszák a részleteket ajánlataikkal kapcsolatban.

Jelenleg 150 000 tagja van a mozgalomnak és havonta 500 ételkupont adományoznak. A hét éve működő kezdeményezés körülbelül 500 000 emberen segített ezidáig Ankarában, Isztambulban és Izmirben, Törökország három legnagyobb városában.

Egy Askidanevar tag, Tuğba az Instagram segítségével értesült a programról. „Tavaly kezdtem az egyetemet, de nem találtam új barátokat. Egy összejövetelen, amin részt vettem – köszönet az Askidanevar jegyrendszernek – végre barátokra leltem.”

Törökországban már többévszázados hagyomány a félretett kenyér.

 

Tuğba életére is hatással volt a jegy, amelyhez ingyen jutott, és amely által részt vehetett egy összejövetelen. Új barátokkal gazdagott és most már úgy érzi, hogy végre ő is igazán az egyetem tagja és egy új közösséghez tartozik. Ezt korábban még nem tapasztalta meg.

Tuğba szerint: „Ez (a kezdeményezés) egy fantasztikus dolog egy olyan világban, ahol szinte csak a személyes profit számít és állandóak a konfliktusok”.

Kiran Katalin – Türkinfo

Forrás: bbc.com


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here