Törökország mínuszos szemüveggel: Nyári meleg, uszoda és a nemzeti pubertáskor kezdete

Sorozatunkban közelebb hajolunk kicsit Törökországhoz, olyan szegleteibe is belenézve, amelyekről az útikönyvek mélyen hallgatnak…

Az első sokk akkor éri az embert Törökországban, mikor közlekedni kezd. Ha van olyan bátor, hogy volán mögé ül, megtapasztalja, hogy az index felesleges, a körforgalom elvarázsolt kastély, a kresz pedig csupán egy tehetségtelen író első szárnypróbálgatása. Azt meg ki olvassa?! Az óvatosabbak tömegközlekednek. Hirtelen minden ima közel kerül szívükhöz, lábuk a láthatatlan pedálokat tapossa, minden idegszálukkal azon vannak, hogy a járművet a forgalomban tartsák. Pár óra, hét, év – kinek mennyi – elteltével egy szerencsejátékos könnyedségével ülünk fel bármire, ami mozog, hogy földön, vízen, levegőben, úttalan utakon felfedezzük Törökországot.

Mínuszos szemüveget az orra, és olvasásra felkészülni, bir, iki, üç!

Nyári meleg, uszoda és a nemzeti pubertáskor kezdete

Történt egy izzasztó nyári napon, amikor az ember minden porcikája hűs vízbe vágyik, hogy családilag felvillanyozódva, az ötévesünket a hónunk alá csapva, fürdőruhaügyileg alaposan felkészülve elindultunk, hogy valahol vízbe mártózzunk.

Forrás: How Stuff Works

Van itt nekünk egy nagyon rendezett és tiszta, önkormányzati fenntartású sportkomplexumunk, ahol a gyerekeknek kosárlabda, röplabda, úszás, torna és sok egyéb edzést tartanak, míg a felnőttek is a saját ízlésük szerinti aerobic, spinning órák, esetleg a jól felszerelt edzőterem, úszómedence vagy a szauna közül választhatnak. Korrekt árak, kulturált környezet, és hozzánk még közel is van. Remek, gondoltuk, mindegy, hogy hol, csak víz legyen, és lehetőleg most azonnal.

Az ajtón belépve aztán meglepetés ért: ide bizony minden nemű egyed nem léphet be egyszerre, vagy ha igen, hát nem mindegy, milyen életkorú az az egyed! Már ami az uszodarészt illeti. Fejvakarászva tanulmányoztuk a házirendet, és lassan kezdett kikristályosodni a mai Nagy Török Valóság egy kis szelete.

Nemtől és életkortól függ, hogy ki mikor léphet be az épület különböző részeibe. Az edzőteremben vannak kifejezetten női órák, vasárnap kivételével mindennap 12.00-15.00 óra között, amikor férfiaknak tilos a bejárás. A nők egész nap mehetnek, ki-ki aszerint, hogy zavarja őket (esetleg a férjüket vagy az apjukat vagy a bátyjukat) a férfiak jelenléte vagy sem.

Az uszoda ennél sokkal trükkösebb. Férfiak és nők nem tartózkodhatnak bent egyszerre és slussz. Vannak női órák és férfi órák, naponta váltakozó időszakokban. Slussz. Aztán van a gyermek úszótanfolyamok időszaka, amikor mindkét nemet képviselő szülő megjelenhet ott a gyerekével, de csak azok a gyerekek mehetnek a medencébe, akik tanfolyamra járnak. Slussz. A női és férfi órákkal egy időben vannak a gyermek napok, amikor a gyerekek egész nap bent lehetnek.

Állj! Hány éves is az a gyerek? Belépett már az egyhangúlag elfogadott nemzeti pubertáskorba?

Olvassuk tovább a házirendet: mindegy, hogy a 11 év alattiak mikor tartózkodnak bent a gyermek napon – ha férfi órák alatt, akkor apukával (férfi kísérővel), ha női órák alatt, akkor anyukával (női kísérővel). Slussz. Ha viszont betöltik a 11-et, akkor 14 éves korukig csak akkor lehetnek ott szülői felügyelettel –, amikor a saját nemük egyébként is használhatja a létesítményt. Slussz. Stop.

Akkor fordítsuk ezt le magyarra: a lányom 5 évesként vagy velem, vagy az apjával tud csak tanfolyamtól függetlenül úszkálni, családi megjelenés kizárt. 11 éves kora után, a nemzeti pubertás kezdetét követően pedig csak velem és csak a női órák alatt léphet be a vizes részlegbe.

Csend.

Nem érti, mit toporgunk, amikor karnyújtásnyira van a hőn áhított medence, van nálunk törölköző, és felvehette az új fürdőruháját, mert a tavalyival hiába próbálkozott, úgy nézett ki benne, mint egy kis kötözött sonka (természetesen nem sertés.). Mit töketlenkednek ezek itt??

– Hát gyermekem, az a helyzet, hogy anya most nem mehet be az uszodába.

– De miért?

– Azért drága kislányom, mert puncim van, és 11 évesnél idősebb vagyok. Most csak azok úszhatnak, akik 11 évnél fiatalabbak, és puncijuk vagy kukijuk van, esetleg 11 évnél idősebbek és kukisok. Érted? – futott át az agyamon a roppant egyszerű magyarázat.

– Azért drága kislányom, mert ma apanap van, és csak ők mehetnek be a gyerekükkel. – mondtam végül.

Emészti a hallottakat, és folytatja a kérdezősködést:

– És akkor te mikor jöhetsz be?

– Másik napon, az anyanapon.

– Jól van, akkor legközelebb veled úszok az anyanapon.

Igen, és képzeld, milyen jó, hogy a büfébe mindannyian bemehetünk, úszás után ott találkozzunk, várni foglak benneteket!” – válaszolom.

Felcsillant a szeme, és további magyarázatra sem várva, boldogan szökdécselve indult el az apja kezét szorongatva.

Lehuppantam egy asztal mellé a büfében, vágytam valamire, valami erősre, karcosra, ami csíp és mar és üt. Ja nem, önkormányzati épületben vagyok, micsoda gondolatok, kérem alássan, micsoda gondolatok…

K. Tengeri Dalma – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here