Leonardo da Vinci kiállítás Isztambulban – Santiago Brusadin írása

Amikor ez a cikk publikálásra kerül, még van néhány napjuk arra, hogy megnézzék a Leonardo da Vinci kiállítást Isztambulban (de csak április 7-ig van idő, úgyhogy ne késlekedjenek). Annak, aki viszont már látta, nem kell mondanom, hogy ez az olasz géniusz legátfogóbb kiállítása.

A kiállítás világkörüli turnéja Belgiumban indult, most pedig Isztambulban, a UNIQ Istanbul Művészeti Központban (Huzur Mh., Maslak Ayazağa Cd. No:4, 34485 Sarıyer) látható. Miután megtekintették a kiállítást, Önök is egyet fognak érteni velem abban, hogy méltán nevezzük a reneszánsz embert „termékeny” művésznek. A kiállításon da Vinci találmányai közül több tucat olyan replika látható – számos közülük interaktív – amelyek alapján azt mondhatjuk, hogy ő egy olyan mérnök volt, aki megszállottan javította a szerkezeteket, egy olyan háborús ember, aki halálos fegyvereket készített, olyan fantáziadús tudós, aki felfedezett új dolgokat és egy kivételesen képzett művész is volt. De ha még nem jártak a kiállításon, egy dolgot mindenképpen meg kell nézniük, ha elmennek: annak a hídnak a modelljét, amelyet da Vinci tervezett az Aranyszarv-öböl fölé, s amely végül sosem épült meg.

Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy elmondjam: ez nem egy hagyományos kiállítás. Én Leonardo da Vinci megszállottja vagyok, ő az életem része már gyermekkorom óta. Gyermekként az olyan őrült találmányainak rajzai, mint az ejtőernyő, vagy a többcsövű ágyú – amelyek makettje a kiállításon is látható – nagyon izgatták a fantáziámat és kíváncsiságomat. Érdekelt, hogy hogyan épülnek fel a dolgok. Az anatómiai tanulmányai szerettették meg velem a szabadkézi rajzolást. Az építészettel is részben miatta kezdtem el foglalkozni, miután megszállottja lettem a Mágikusok imádata tanulmányának.

Ahogy nagy lelkesedéssel lépkedtem a teremben, ahol a híd hétméteres modellje volt kiállítva, még jónéhány termet fedeztem fel, ahol kiélhettem da Vinci iránti szenvedélyemet. Ez az elegáns, mégis robosztus fából készült másolat csak hab a tortán, ami még vonzóbbá teszi a kiállítást valamennyi isztambuli számára.

Egy 1502-ből származó felbecsülhetetlen értékű levélből – mely ma a Topkapı múzeumban látható – tudhatjuk meg, hogy hogyan próbálta meggyőzni Da Vinci II. Bajazid szultánt, hogy megépíttesse a hidat Pera (mai neve: Beyoğlu) és Konstantinápoly között. Ez a levél alátámasztja azon feltevésünket, hogy ez az ember, akit napjainkban sokoldalú tudósként tartanak számon, abban az időben egy munkanélküli hűbéres volt, aki így akart munkát szerezni magának. Emberivé teszi a történetet az, hogy látjuk mennyire büszke az egyszerű ember elért eredményeire, és hogy mindezt megpróbálja az oszmán szultán értésére is adni.

Mindez furcsának tűnhet azok számára, akik nem kísérték figyelemmel az izgalmas, de ugyanakkor rövidéletű „Da Vinci démonai” című tévésorozatot. A sorozat da Vincit olyan kalandorként ábrázolja, aki egy harcos és olyan, mint Mac Gyver. De arról is szól, hogy ő volt mindig saját maga menedzsere és ügynöke, és mindig magának próbált meg munkát szerezni. Azután egyik útja során Leonardo Isztambulba érkezik, ahol homályos kapcsolatba kerül az oszmánokkal. De nem akarom lelőni a poént. Azt azonban elmondanám, hogy ha egy nap az az ötletem támadna, hogy a legnagyobb oszmán utazóról Evliya Cselebiről készítek egy tévésorozatot, biztos, hogy fel fogok használni néhány dolgot ebből a szórakoztató sorozatból is.

A híd makettje önmagában egy szépség. Ha közelebbről szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy egy hajó halad át alatta. Ez egyáltalán nem meglepő, ugyanis a híd boltíve a víztől 45 méter magasságban van, így az akkori idők legnagyobb hajói is könnyedén átfértek alatta. Azt tudjuk, hogy ezek a szerkezeti megoldások, például a dupla parabolikus ívek, csak évszázadokkal később jelentek meg, de Leonardo már ekkor kitalálta, hogy ez lenne a legmegfelelőbb módja annak, hogy hidat építsenek. A terv nagyon jólkigondolt volt, és ha valóban megvalósul, akkor ez lett volna a leghosszabb híd a világon. Nem olyan régen az isztambuli városvezetés eljátszott a gondolattal, hogy megépítik ezt a hidat az eredeti helyén, végül azonban elvetették az ötletet és most egy kisebb változattal kell beérnünk. Ha már járt valaki önök közül Norvégiában, ott láthatta ennek a hídnak kisebb változatát az autópálya felett, és ha Bologna környékén járnak, látogassák meg az Alidosi hidat, ami szintén hasonlít erre.

A történetnek van egy másik, izgalmas oldala is: az akkor 50 éves da Vinci ellátogat Isztambulba, ahol találkozik a fiatal Szinánnal, az építésszel. E ragyogó elmék közötti eszmecserével köteteket lehetne megtölteni. Sajnálatos módon azonban da Vinci soha nem jött el Isztambulba, mert a szultán nem fogadta el az ajánlatát.

Azonban ebben a párhuzamos dimenzióban elég szerencsések vagyunk, mert láthatjuk a da Vinci által tervezett hidat és körbesétálva megcsodálhatjuk különleges szerkezetét. Amíg mi egy tökéletes világról álmodunk, a legjobbat hozhatjuk ki abból a világból, amiben élünk. Ne vesztegessünk hát több időt, élvezzük ezt a szenzációs kiállítást!

Forrás: yabangee.com

Kollár Kata – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here