Kultúra élesben: Kerítőnősdi török módra

first-dateBelépek a 612-es kollégiumi szobába. Összedugott, susmogó török lányfejekre leszek figyelmes. “Milyen lenne Emre Bilgének? Passzolnak ugye?”

A nő azért mindenhol nő. Jelenleg török barátnőimmel kerítőnősdit játszunk. Bilge külföldit szeretne, de mivel külföldi nincs kéznél, egyelőre kénytelen beérni törökkel. Mi már rég közbenjártunk volna, dehát hónapokig nem volt se kép se hang. Na de most! Emre a láthatáron. Emre az egyik barátnőnk pasijának a barátja. Tökéletes. Garanciás hazai termék. Bilge nem ugrál örömében, mégiscsak török az illető, dehát valahol csak el kell kezdeni! Eddig még soha nem volt barátja, és ez így a diplomaosztó előtt már tarthatatlan állapot. Ha nincs ló, jó a szamár is alapon belevágunk az Emre-projektbe.

Három csillogó szempár mered rám, várva a véleményem, mert én már találkoztam egyszer Emrével, valamit csak tudok nyilatkozni. Elmondtam, hogy szerintem nem nyerő páros, mert Emre keveset beszél, visszahúzódó, Bilge viszont extrovertált személyiség. Jól le is hurrogtak. “Hát csak nem beszélhet mind a kettő egyszerre! Elég, ha csak az egyik lefetyel, valakinek hallgatni is kell.” Eldöntöttük, Emre hallgat.

A másik érvem az volt, hogy Bilgét testestül-lelkestül igazi nőnek gondolom, Emre viszont édes fiú de egy kicsit “nyeszlett”, a szó bájos értelmében. Hiányzik belőle az a férfias kiállás, ami a legtöbb török férfiból sugárzik. Bilge emlékeztetett rá, hogy herótja van a nyers férfierőtől, ezekből a vállas török férfiállatokból, akikből csak úgy süt az agresszió. “Ahogy ránézek egy török férfira, az az érzésem támad, hogy bármelyik pillanatban kész leütni valakit.” Szabályok, behatároltság, dominancia… Én, mint egy török férfi boldog barátnője, finoman védelmembe vettem a török férfi társadalmat. “Na, de azért nem mindenki ilyen, nézd meg például…” Le vagyok intve. “Tudom, tudom a magyar lányok becserkészik a kivétel török pasikat. Na de ki marad nekünk?”

Jelenleg Emre maradt. Neki sem volt még sosem barátnője, pipa. Idősebb, már dolgozik, arra következtetünk, hogy érettebb is, pipa. Anatóliából származik, de Mersinben nőtt fel. Bíí-bíí-bíí. Iksz. Bilgén enyhe kétségbeesés hullám fut végig, ne legyen már a fiú anatóliai! “De ne aggódj, Mersinben született és nőtt fel, nincs anatóliai mentalitása, olyan, mint mi!” – nyugtatgat minket mersini barátnőnk. Na jó. Ebbe még belemegyünk. Lecsekkoljuk a családját. Még szerencse, hogy a török család minden tagja képviselteti magát a közösségi oldalakon. Anyuka, apuka, nővér, nagybácsi… Tüzetes szemrevételezés után a családot is jóváhagyjuk.

“Képzeld, Dalma, egyáltalán nem iszik alkoholt!” – ecseteli egyikük mosolyogva. Mi? Ez most valami pozitívum? Összeráncolt szemöldökkel meredek rájuk, felrémlik tegnapelőtti sör-sokkom… “És akkor mi lenne, ha inna? Nem kell rögtön alkoholistának lennie!” “Ah, Dalma, ah! Nem ismered te a törököket, a legtöbbjük nem tud mértéket tartani. Az én családom rengeteget szenvedett az alkoholista rokonoktól. Trákiában van bőven iszákos. Általában valaki vagy megállás nélkül iszik, vagy soha. Kevés az átmenet. Jobb, ha soha.” Eszembe jutott anyukám, nagymamám és azok a felejthetetlen borestéink. Tokaji, vörösborok, beszélgetés, kacajok és végtelen nyugalom… Először borkultúra felkészítő tréning kell ide, aztán kóstoló…

De most örülünk, hogy Emre egyáltalán nem iszik. Még nem tudjuk, hogy vallási vagy egyéb meggyőződésből, de nem baj, ne igyon. És férfiállat se legyen. Eddig rendben van. “Még Dalmával is beszélgetett, tehát nyitott szemléletű.” Na de mégis… mért ne beszélgetett volna velem?? “Ó, hát sok olyan ember van, aki nem kíváncsi a külföldiekre, más kultúráktól, nézőpontoktól teljesen elzárkózik.” Boldogok vagyunk, hogy Emre viszont kíváncsi.

“Drágám figyelj, miután megismertettetek minket, nem foglak téged és a barátodat bevonni az eseményekbe, se később bármit is számon kérni rajtatok, ígérem.” – fordul Bilge a főmufti barátnőnkhöz. Dehát mégis ki tenne ilyet? “Tesznek, bizony hányan tesznek! Tudnád mennyien hívják fel a közös ismerőst, hogy mit képzel, milyen fiút mutatott be!”

Emrének már megpróbáltak egyszer beszervezni egy lányt, de ő olyan szemfüles volt, hogy a jelölt telefonjának kijelzőjén meglátta a Burak nevet. Rögtön meg is mondta, hogy egy másik fiúval beszélgető lány szóba sem jöhet. Nem siklik ám el a részletek felett!

Az összes lehetséges végkifejlett végigtáncolása után (csak az egyik szerelmes, mind a kettő, egyik sem), én még egyszer a török férfiak védelmére adtam a fejem. Csak úgy ontottam magamból a pozitív példákat. Az egyiknél Bilge megállított. “A-aa, az a fiú nem egészen olyan volt, mint ahogy gondolod. Ő is tipikus török. Jó persze, kulturált, beszédes, de ott bújkált benne a férfi dominancia.

“Észrevetted a nagyujját? Nem karolta át a barátnőjét nyíltán, hátulról közelített. Úgy csinált, mintha a székre támaszkodna, de(!) feltartotta a mutatóujját, amivel kijelölte a területét.”

‘Nagyon jó, hogy itt vagy mellettem, ezzel is emeled férfi nimbuszom’ mentalitás. Emlékezz vissza, az ‘álátkarolás’ után egy nagyon magabiztos monológba kezdett magáról. Annyira tipikus! Öntudatlanul bár, de elárulta magát… A kapcsolatban még lehet megértő, de a házasságban nagyon valószínű, hogy bekapcsolna a férfi dominanciája.”

Hűha. Szó bennszakad, hang fennakad.

Na de álljon meg a menet, az egyik legfontosabb részletet még nem tisztáztuk. Hogyan fog találkozni Bilge Emrével? Azt mondják a lányok, csak egy megoldás van: egy hónap múlva, mikor főmufti barátnőnk barátja leszerel, egy leplezett négyes randi keretében. Ha nincs itt a barátja, mégis hogy lehetne megoldani? Annyira azért nem merész a török női közbenjárás, hogy csak úgy belevágjon a lecsóba. Így hát mindannyian türelmesen várjuk a fejleményeket, és reménykedünk, hogy az 1 hónapos érleléstől csak még zamatosabb lesz a termés.

Mint aki jól végezte dolgát, mindenki szétszéled. Bilge pár óra múlva letelepszik velem szembe, a kétemeletes vaságy alsó szintjére. “Gondolkodtam Emrén a zuhany alatt. Nem biztos, hogy fog ez működni. A házasság… Anyukámtól bolgár állampogárságom van, de még nekem is nehéz volt megszerezni. De ha Emre nem kapná meg, mindig egyedül utaznék Bulgáriába, meg mindenhova?”

 Kovács Dalma – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here