Kötélpályán az iskolába

Vannak, akik busszal-villamossal-metróval járnak iskolába. Vannak, akik kocsival.

És vannak, akik kötélpályán.

Anatólia középső-keleti része (főleg az északi, fekete-tengeri) tele van szűk és meredek völgyekkel.

De ez egyáltalán nem vette el az emberek kedvét attól, hogy itt lakjanak. Sőt! Ezeken a hegyoldalakon lakni nagyon is kellemes. Mert ha jön az ellenség, nemcsak kiköpi a tüdejét, mire teljes páncélban felmászik a hegyre. De még néhány jól irányzott szikla meglökésével el is lehet venni a kedvüket a mászástól.

Itt van pl. Artvin tartomány, ahol annyira szűkek a völgyek, hogy csak a völgyfalra lehet házakat építeni. Ott is csak a repedésekbe, ahol találnak némi vízszintes felületet. Vagy legalábbis annyira lankásat, hogy a házat ne vigye le az eső a szakadékba.

Itt található talán a világ egyetlen olyan városa, ahol a vár van legalul (hiszen onnan jön az ellenség). És a város is egyetlen egy főútból áll. Ez pedig az, ami szerpentin-szerűen megy fel a hegyre.

Az ilyen helyeken a közlekedés nem egyszerű. Az utak kiépítése sem volt egyszerű. Már a rómaiak is komoly munkákat áldoztak bele, hogy legalább a fő utak könnyebben járhatóak legyenek. Ezeket sok esetben olyan jól megépítették, hogy a mai nap is használatban vannak.

“Anatólia nagyon szerencsés helyzetben volt. Miután a rómaiak meghódították, 1000 éven keresztül béke is gazdagság jellemezte a belső területeket. Ez korábban ritkaságnak számított Anatólia történelmében. A komolyabb csatározások mind-mind a határon vagy a fővárosban volt.

Mai fejjel nehéz elképzelni, milyen érzés lehet olyan helyen élni, ahol az ember tényleg hihet az ország, rendszer, stb… időtlenségében. Amikor egy utat azzal a tudattal építenek, hogy azt 1000 év múlva is használni fogják.”

Viszont azok a falvak, amelyek nem közvetlenül a fő úthálózat mellett vannak, azokat sokáig csak egy vékony ösvényen lehetett elérni.

Folytatás >>>

isztambul.info – CyberMacs


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here