Az ötvenes években földönkívüli amazonok támadták meg Isztambult

A török filmipar első sci-fije, a Csészealjak Isztambul felett a feminizmusnak akart beszólni, de a rendező saját magát lőtte lábon vele.

A százhuszonöt éves filmtörténet számtalan érdekes, vagy épp furcsa fejezetet rejt, a lótetem segítségével elkészült első vízalatti jelenettől a kevesek által ismert, két világháború közti magyar sci-fikig, amelyek egyikében Karády Katalin egy különc időutazó felesége lesz.

Sokszor teljesen abszurd forgatókönyvvek kaptak zöld utat a vászon felé, néhány év alatt óriásira tágítva a B-filmek univerzumát. Kevés volt azonban közülük annyira fura, mint a filmvilág vérkeringésébe csak két évtizedes késéssel, 1914-ben egy dokumentumfilmmel becsatlakozó Törökország nyitása a sci-fi felé, és annak korai eredménye, a Repülő csészealjak Isztambul felett.

A hetvenhárom perces csoda az ötvenes években hirtelen csúcsra járatott, a húsz éven át évi 250-350 bemutatójával a világ egyik legnagyobbjává vált, az ázsiai és európai hatásokból is táplálkozó török filmipar egyik, hosszú évtizedekre elfeledett gyöngyszeme, amit néhány évvel ezelőttig csak néhány szerencsés (vagy szerencsétlen, ezt a lenti részleteket, illetve képeket látva mindenki döntse el magában) rajongó láthatott, pedig megérdemelné, hogy az évtized legszörnyűbb (legjobb?) B-filmjei közt emlegessük.

A legnagyobb filmes oldalon 5.6-os értékeléssel a középmezőny derekán tanyázó, Törökország legelső sci-fijének tartott film sztorija két mondatban összefoglalható, újdonság pedig nem igazán van benne, hiszen egyszerűen csak adaptálja a korábban már bejáratott „idegenek érkeznek a földre, hogy férfiakat (nőket) raboljanak el, majd a segítségükkel elkerüljék a fajuk kihalását”-történetvonalat.
A rendezői és forgatókönyvírói székben ülő, de az egyik főszereplőt is alakító Orhan Erçinnek (1926-1993) azonban volt annyi fantáziája, hogy néhány ponton azért hozzányúljon a biztos recepthez: a Marsól érkezett nőket ugyanis egy roncstelepről szököttnek tűnő robot is segíti, a megérkezésük utáni második pillanatban pedig találkoznak a világ legszerencsétlenebb, állandóan éjszakai klubokban ücsörgő újságírójával, és barátjával, a komikus méretű gépet cipelő fotóriporterrel, akik egy rejtélyes csészealj után nyomoznak.A két fickó leginkább egy harmincas évekbeli amerikai lap lóversenyekre járó tudósítójára, illetve egy, ceruzabajszát épp lenyírt olasz kerékpárosfutárra hasonlít, így megfelelőnek tűnnek a feladatra. A nők már-már haza is térnének velük, a nem feltétlenül magas intellektusról tanúbizonyságot tevő férfiakat azonban ennél sokkal jobban érdekli a hajón tárolt, fogyasztóját hosszú évekkel megfiatalító elixír.

Folytatás

Forrás: 24.hu


hun_1ado

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here