A vámpírtörténetek eredete: Çelebitől, Vámbéryn át, Drakuláig

Ki ne olvasott volna vámpírokról, vagy nézett volna vámpírtörténetekről szóló filmet? Azt is jól tudjuk, hogy a vámpírok leghíresebbike Drakula, akit a magyar származású Lugosi Béla ismertetett meg a világgal. 1927-ben Drakula gróf bőrébe egy Broadway-darabban bújt, majd 1931-ben leforgatták a híres filmet, így Lugosi neve eggyé vált a figurával.

Ha mélyebbre ásunk a történetben, az is kiderül, hogy a vámpírok meséje egy magyar Kelet-kutatónak köszönhetően jutott el a filmvászonig.

A Drakula-történetet először 1897-ben Bram Stoker (1847-1912) brit író írta meg. Több forrás szerint Stroker számára az ihletet Vámbéry Ármin Kelet-kutató adta, sőt magát a tudóst is szerepelteti művében.

A legenda szerint Stoker Vámbéry elbeszélései nyomán fogott hozzá a híres rémtörténet megírásához, és róla mintázta meg azon tudós alakját, akitől Van Helsing, a híres vámpírvadász és a főhősök tájékoztatást kértek Drakuláról. Ezek az állítások azonban csak félig felelnek meg a valóságnak: az irodalomtörténészek bebizonyították, hogy Stoker már a Vámbéryvel való 1890-es találkozás előtt elhatározta, hogy Vlad Tepesről mintázza meg a híres vámpírt, bár kétségkívül igaz, hogy a 16 nyelven beszélő Kelet-kutató komoly hatást gyakorolt rá. Az író valóban csodálta a tudóst, a regényben szereplő Arminius pedig, aki a „Budapesti Egyetemen” oktatott, tényleg Vámbéry után kapta a nevét, bár vezetékneve – számos magyar idézettel ellentétben – nem szerepelt a történetben. (forrás: rubicon.hu Vámbéry Ármin születése)

a képen a törcsvári kastély, melyet a popkultúra Drakula gróf lakhelyeként tart számon
Fotó: Joshua Ghostine/Unsplash

De miért beszélt az angol írónak Vámbéry a vámpírokról? Honnan hallott ő maga róluk? Erre a választ egy török kutató, történész, író könyvéből kaphatjuk meg.

Salim Fikret Kırgi a Mimar Sinan Egyetemen mozi-televízió szakra járt, majd az Isztambul Egyetemen történelmet és irodalmat tanult. Tanulmányait mesterképzés keretében Budapesten, a Közép-európai Egyetem összehasonlító történettudomány szakán folytatta. A képzésre Osmanlı toplumunda vampir inanışı (Vámpírhiedelmek az oszmán társadalomban) című dolgozatával nyert felvételt. Kutatásait folytatta, és 2018-ban kiadták Osmanlı Vampirleri (Oszmán vámpírok) című könyvét.

Kiadó – İLETİŞİM YAYINLARI

A szerző könyvében így mutatja be Vámbéryt: „A titokzatos regénykarakter nemcsak  tudós, hanem irodalomkedvelő, utazó és ügynök (sokak szerint kém) is volt. Élete nagy részét közép-ázsiai utazásokkal töltötte. Az első orientalistának tartják. Ráadásul a Seyahatname (Evlija Cselebiről és művéről részletesen cikkünkben olvashatnak) egyik fordítója és előszavának írója is.”

Drakula és a Seyahatname kötetben szereplő ún. oburok (falánk, állandóan evő és soha jól nem lakó szörnyek) között a könyv szerint sincs közvetlen bizonyíték, a két figura közötti hasonlóság azonban döbbenetes.

Többször vitáztak már az olvasók és kutatók Evliya Çelebi könyvének azon fejezetei miatt, amelyekben természetfeletti dolgokról ír. A híres utazó ezeket az eseményeket úgy írja le, mintha saját szemével látta volna, de ebben természetesen kételkednek a mai olvasók.

Evliya Çelebi a Seyahatname XVII. fejezetében ilyesmi szavakkal ír a lényekről: az emberek a falánk szörnyeknek áldozatokat mutatnak be, együtt mennek a sírokhoz, és látják, melyikük bújt ki aznap a sírjából, a szemük véres lett, arcuk vörös volt az emberi vértől.

Çelebi egy másik esetről, egy véres égi háborúról is beszámolt a Kaukázusban, Pedsi faluban tett utazásai leírásakor: „Ebben az égi háborúban a levegőben ökrök, elefántok, medvék, tevék és disznótestek siklottak az égen, másrészt nagy vámpírfogakkal teli szájukból tüzet lövő falánkok repültek.” Ráadásul Çelebi arról is írt, hogy a háborúban a földre eső vámpírokat a helyi lakosok tűzzel pusztították el.

Salim Fikret Kırgi könyvének nagyon fontos fejezete továbbá Ebussuud Efendi – a Szulejmán szultán idejében élő vallástudós – vámpírokkal kapcsolatos rendeleteinek elemzése. Ebussuud Efendi több 10 ezer ún. fetvát (az iszlám törvénykezés alapjául szolgáló szabályok magyarázata) bocsátott ki, melyben többször előfordulnak a vámpírok és a vámpírok áldozataival kapcsolatos nyilatkozatok. Egyes fetvákban kijelentette, hogy a vámpírok jellemzően a keresztény falvakban támadnak, muszlim falvakban nem szednek áldozatokat. Más fetvákban részletes utasításokat adott azokra az esetekre, ha muszlim lakosságú faluban bukkannának fel vámpírok. Rendelkezései egyes falvak kiürítését is eredményezték. A témában több levélváltás történt Ebussuud Efendi és a tőle iránymutatást kérő edirnei kádi között.

Salim Fikret Kırgi könyve a két nagy utazó – Çelebi és Vámbéry – kapcsolatától a mai popkultúráig, Drakuláig vezető történeten túl beszámol a vámpírok és egyéb szörnyek folklórban történő említéseiről is. Egyértelműen találhatók párhuzamok a néphagyomány és a modern vámpírtörténetek között, a vámpírok elleni szerek, az elpusztításukhoz szükséges eljárások szinte azonosak.

Ráadásul az is bizonyított, hogy maga a vámpír szó török nyelvi eredetű. A nemzetközi szó a szerb–horvát vampir nyomán alakul ki, nyelvészek szerint ez az ősi, nazális magánhangzót tartalmazó változata az upir alaknak. Forrása feltehetőleg az ősi török uber (boszorkány) kifejezés.

Erdem Éva – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here