A lassú reggelik varázsa – Vegyünk példát a törökökről!

Kép forrása: pixabay

Amikor a török barátnőmnek elmeséltem, hogy Isztambulba költözünk, az első három mondatában kétszer szerepelt a „török reggeli” kifejezés. Mondanivalójának többi része pedig lelkes áradozás volt – természetesen a török reggeliről. Ez ugyanis nemcsak gasztronómiai élmény, de a színes és gazdag ízvilág mellett fontos hétvégi közösségi esemény is – méghozzá a slow food stílusában. De ezt a kulináris-családi-társasági jelenséget nem a slow-mozgalom hívta létre, gyökerei az Oszmán Birodalom idején keresendők. Trembácz Éva Zsuzsanna beavat minket egy különleges hagyományba – személyes élményekkel, Covid-verzióval és DIY-ötletekkel – nem csak karantén idejére.

Ótörök eredetű szavaink, mint az „alma” vagy az „árpa” a honfoglalás előtti őseink és a törökök közötti kapcsolatot bizonyítják, de a tarhonya és a pogácsa is általuk került be a magyar konyhába, arról nem is beszélve, hogy a töltött káposzta ihletésében is valószínűsíthető némi török hatás. Ezek után némiképp rosszul érint, hogy a török reggelit nem sikerült valahogy átültetni legalább a hétvégeinkbe, mert a „reggelizz úgy, mint egy király” gondolata inkább csak elméletben valósul meg nálunk.

Lakoma – a kávé előtt

Hogyan is lehetne hedonistább névvel előrukkolni a reggeli elnevezésére, mint a török verzióval: a kahvaltı szó egész pontosan „kávé előttit” jelent, azaz mindazt, amit a törökök a kulináris hagyományaikban szintén dobogós helyen szereplő kávé előtt fogyasztanak – belegondolni is gyönyörűség, ahogy átsuhannak az egyik gasztronómiai élményből a másikba. Suhanásról azonban nincs igazán szó, hiszen ez a szeánsz a „bekapok valamit és rohanok” stílusú hétköznapi reggeli élmények éles ellentéte.

A törökök megadják a módját, és az időt sem sajnálják erre a rituáléra, ugyanis hétvégenként gyakran órákon át csipegetnek, beszélgetnek az apró tálkákban kipakolt sajtok, zöldségek, olívabogyók és frissen sült kenyerek felett.

Ehhez kiváló háttérként szolgál az Isztambult átszelő Boszporusz fenséges látványa, az elegáns szecessziós épületek, vagy a keskeny, dombra felfutó utcák képe az örökzöld ciprusokkal és a kecses minaretekkel.

Én sem ódzkodom az így induló hétvégéktől, bár a Covid jócskán rányomta bélyegét a városra, és a november óta lezárt éttermek forgalmára, de azért a kedvetekért kipróbáltam egy Covid-verziós török reggelit is. De előtte még ugorjunk vissza az Oszmán birodalomba, mert innen ered ennek a fontos rituálénak a gyökere. Ekkoriban ugyanis napi kétszeri étkezést tartottak egészségesnek: késő délelőtt és délután ettek, így nem csoda, hogy a török reggelivel megpakolt asztal igen bőséges.

Folytatás

Forrás: wmn.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here