Mit kell megkóstolni, ha Izmirben jár az utazó?

Adanában kebab, Bursában iskender döner, Gaziantepben baklava: ezeket a fontos gasztronómiájáról híres városokat és jellemző ételeiket a legtöbb utazó ismeri. De mit egyen az, aki Izmirbe utazik?

Az Égei-tenger gyöngyszeme arról híres, hogy az ott élő emberek úgymond, szeretik nagykanállal habzsolni az életet. Esznek és isznak, és mellette hosszú beszélgetéseket folytatnak. Ismerjük meg azokat az ételeket, melyek Izmirre jellemzők.

Boyoz

Kezdjük a reggelivel! Egy izmiri szinte biztos, hogy ha teheti, boyozt választ reggelire, mellé pedig keményre főtt tojást és teát. Ezt a péksüteményt nagyon vékony, réteslapra emlékeztető tésztából hajtják kerek alakúra, vajjal kenegetve a rétegeket, majd kemencében sütik ki. Akkor finom, ha kívül ropogós, beleharapva pedig a rétegek szétbomlanak. Vigyázat! Kalóriabomba és megunhatatlan. Vannak nagy láncok (pl. Alsancak Dostlar Fırını, Alsancak Unlu Mamuller), akik boyoz árusítására jöttek létre, és ezeket töltik mindenfélével a spenóttól a csokiig. De ha engem kérdez valaki, a sarki pék töltetlen verziója a legfinomabb. (Az alábbi megosztásban receptet is találnak.)

Gevrek

Aki reggelire nem boyozt eszik, az biztos, hogy gevreket. A fotóra nézve azt mondhatná valaki: ez nem a simit? Ezt én is ettem, mikor Isztambulban jártam. Ez is kerek, az is kerek, ez is szezámos, meg az is. Lehet, hogy ott evett simitet a kedves utazó, de ettől még nem evett gevreket.

Mi a gevrek? Csicseriborsó-élesztővel készül a tésztája, majd mikor már kerek a formája, bemártják egy nagy fazéknyi forró pekmezbe (mustméz), 2-3 percig ebben főzik. Ezután kerül rá a szezámmag, majd megy a kemencébe és pirosra sül. A tésztája kicsit keményebb, mint isztambuli testvérének, a külseje pedig ropogós.

Mi a simit? Cukros, tejes, olajos tésztából készül, és hideg pekmezbe mártják be. Megsütés után tésztája levegősebb, külseje puhább.

Egy izmiri vicces mondás szerint: „A gevreket hívjuk gevreknek, mert a simit az úszni nem tudóknak való!” – tudniillik a simit szó az úszógumit is jelenti.

Kumru

Izmir szendvicse, de nem akármilyen szendvics ez. A zsemle hosszúkás alakú, viszonylag tömör tésztájú. A töltelék 2-3 féle kolbász, sült sajt és paradicsom vagy savanyú uborka. Jó nagyra kell nyitni a szánkat, hogy átharapjuk. Az íze fenomenális. Garantáljuk, hogy órákon át nem lesz éhes utána senki, ezért egy kirándulós nap közepén vagy esti séta előtt remek választás.

Otlar

Ot, azt jelenti fű, ha szó szerint fordítjuk. Így is értjük: zöld, amit gyűjtünk itt-ott az árokparton. Bámulatos, hogy mi mindenből tudnak finom, egészséges köretet, salátát készíteni az égei emberek. Időnként valóban árokparton vagy parkban gyűjtögető asszonyokat láthatunk, de mi azért inkább a piacon szerezzük be a hozzávalót. Majd a leveleket meg kell főzni forró vízben, de nem szabad túlfőzni. Ezután citromos, olívás, fokhagymás szósszal kapja meg végleges ízét. Egy igazi háziasszony pedig fejből tudja, hogy egy-egy növény, milyen jótékony hatással van szervezetünkre.

Şevketibostan

A fentebb említett zöldségek közül az egyik, igazán Izmirre jellemző zöldség a benedekfű. Megfőzve és szósszal leöntve köretként, vagy bárányhússal együtt szaftos ételként készítik. Külsőre úgy néz ki, mint a magyar petrezselyem, mert egy gyökérzöldség. Az íze azonban sokkal aromásabb, erősebb.

Izmir Köftesi

A sok zöldség után nézzünk egy finom húsételt. Szinte minden török városnak meg van a maga köftéje, azaz húsgombóca, mely nem feltétlenül gombóc formájú, de biztosan darált húsból és sok fűszerrel készül. Van, ahol grillezik és sült zöldségekkel kínálják, máshol pedig paradicsomos szósszal locsolják le. Izmirben a fűszeres darált húsból készült pogácsákat tepsibe teszik különböző zöldségekkel együtt, majd sütőben sütik készre, egy paradicsomos szósszal lelocsolva. Forrón, és jellemzően rizzsel kínálják.

Lokma

Izmirben jártunkban-keltünkben szinte biztos, hogy látunk egy fehér, sok felirattal ellátott kis kamiont, aminek oldalát felnyitották, előtte emberek állnak sorban, és isteni illatok szállnak az irányából. Ebben az autóban a híres izmiri lokmát készítik, mely egy olajban frissen sütött, majd cukorszirupba mártott fánkot jelent. Miért állnak sorban előtte? Mert bizony Izmirben ezt a fánkot szokás ingyen osztani az embereknek. A megrendelő jellemzően egy elhunyt ember családtagja. Emlékére 40 nappal, vagy akár évekkel a halála után lokmával kínálják az utcán járókat, akiktől nem várnak mást cserébe csak pár udvarias szót a halott lelkéért.

Şambali

Meg kell említeni még egy édességet, mely Izmirben készül annak ellenére, hogy nem innen ered, de a szakértők szerint egyértelműen itt készítik a legjobban. Amikor a város híres bazárjában, Kemeraltıban vásárolunk, mindenképpen ejtsük útba az 1942-ben nyitott, picike üzletet, a Meşhur Hisarönü Şambalicisi nevűt.

Ez a sütemény gríz és joghurt tartalmú tésztából készül, tepsiben pirosra sütik, majd sziruppal öntik le. Akár fagylalttal, vagy a török tejszínnel, a kaymakkal is fogyasztható, de fahéjat biztosan szórnak rá. Elkészíteni sem nehéz, otthon is próbálkozhatunk vele. De az igazi ízekért érdemes beállni az üzlet előtt álló véget nem érő sorba.

Izmir Tulumu

Egészen különleges sajtféle. Kemény, enyhén sós és sósabb változata is van. Aromás, jól szeletelhető. Legfontosabb kísérője egy meleg napon elköltött könnyű ebédkor a dinnyének, de még inkább elengedhetetlen része egy halvacsorának. Előételként sokszor sajttálat kérnek, és persze jár hozzá az első pohár rakı is, a török nemzeti italnak számító, ánizs ízű pálinka.

Halételek

Természetesen nem csak Izmirben kerül hal és egyéb tengeri herkentyűkből készített étel az asztalra, de egy gasztronómiai lista erről a városról nem készülhet halételek nélkül. Itt kell visszakanyarodnunk bevezetőnkhöz: az izmiri ember szeret enni, szeret inni, szereti élvezni az étkezést. Halat enni nem csak egészséges, hanem kötelező, ha egy kellemes tengerparti estét szeretnénk eltölteni. Ebben a városban szinte biztos, hogy a hal kísérője a rakı.

Felsorolhatatlan azon éttermek neve, melyet bátran ajánlani tudunk egy izmiri halvacsorához.

Ha ki kellene emelni néhányat, akkor több szempontot figyelembe véve tudjuk azt megtenni. Legyen a Deniz Kent Restaurant, ha a naplemente látványa és a tengerhullám hangja közben kívánjuk elkölteni vacsoránkat. Legyen a Yengeç Restaurant Urlában, ha családiasabb környezetre és igazán kiemelkedően finom ízekre vágyunk, és meg tudjuk fizetni a kissé borsosabb árakat is. Legyen a Kule Balık Güzelbahçéban, ha ki akarunk szakadni a város forgatagából és egy csendes helyre vágyunk. Vagy legyen a Tuzla Balık Restaurant Sasalıban egy, a mellette lévő híres, flamingókkal teli izmiri madárparadicsomban tett túra után, ha olcsóbban szeretnénk igazán jót enni, de az elegancia nem számít.

Mindegy hol eszünk, a hal mindig friss, a mezék fajtái néhol megszámlálhatatlanok. Nagyon fontos azonban, hogy péntek vagy szombat este asztalfoglalás nélkül ne is próbálkozzunk.

Erdem Éva – Türkinfo