F. Almási Balogh Pál: A’ kávé, thé és csokoládé – Történeti, természethistóriai, diaeteticai és orvosi tekintetben (1831)

Mikor belekezdtem, nem tudtam, hogy mibe vágok bele. Eddig csak a kávéról szóló fejezetet olvastam el, de idővel majd jön a többi is. A címet elolvasva kellett vagy két perc, hogy rájöjjek, mi is az a thé. Persze a szövegből kiderül, hogy szénavíz. Bevallom, nekem sokkal jobban tetszik ez a kifejezés, mint a tea, szerintem jópofa, és egyes teáknál nagyon is találó…

A mostani blogbejegyzésemben igyekeztem kigyűjteni a török szokásokról szóló részeket, a helyesírását meghagytam. Kicsit kalandos olvasni, de gyorsan hozzá lehet szokni ehhez az archaikus nyelvezethez, de még könnyebb elfáradni benne.

Annak ellenére, hogy mai szemmel néhol viccesnek vagy akár bugyutának is tűnhet a szöveg, rendkívül részletes és alapos munkával van dolgunk. Rengeteg forrást idéz ez az 1831-es kiadású mű, úgyhogy abban a korszakban ennél átfogóbb munkát ebben a témakörben gyanítom, hogy közel sem lehetett találni.

A kávé eredetéről:

„A’ kávéitalnak eredetéről többféle vélekedések vágynák. Naironi, egy Bániból való tudós Maronita, ki a’ kávéról 1671-ben adott ki legelőszer eggy értekezést Rómában, (Discursus de saiuberrima potione Cahue s. Café nuncupota) több hiteles történetírók szerint ezt beszéli: Arabiának eggy részében, a’ kecskék, ( mások szerint tevék) egy kávéfákkal teljes tájra jutottak, ‘s az éredt babokat igen mohon ették. Ez által olly vidámok és elevenek lettek azon állatok, hogy egész éjjel ugráltak, ‘s szokások ellen igen vigak voltak. A’ pásztor tudósitá ezen különös dologról a’ klastrom’ elődjét, kiéji voltak ezen kecskék. Ez a’ legelőt megvi’sgálván, ugy találá, hogy a’ kávébaboknak volt azon munkálatjok. Próbát tett, haa vallyon, a’ kávébabfőzettel, némelly Derviseinek, – kik sokszor a’ reggeli imádságot elaludták – álmokat nem űzhetné é el ? Mivel a’ próbatétel megfelelt a’ várakozásnak , ‘s e’ mellett a’ kávéfőzet igen jó ízű volt, tehát nem csak a’ klastromban, hanem egész Török-Országban közönségessé lett ezen ital. Innen a’ török kávékereskedőknek, mindennap meg kell imádságikban emlékezni, az elődről Schiadliról, és a’ pásztorról Aideusról. Azt tartják, hogy ez, a’ X-dik Században történt.” (12-13. oldal)

A kávé különböző elnevezéseiről:

„A’ kávébogyóban két eggymáson fekvő tojásdad makk ‘s ezeknek mindeggyikében eggy eggy mag van. Ezt a’ gyümölcsöt igy egészen, ‘s megszárítva, héjjas kávénak, (café en coque) nevezik ; ha pedig külső héjjától megfosztatik , hántott vagy tisztított kávénak (café mondé.) A’ kávégyümölcs megszáraztott héjját, nem tulajdonképpen, kávévirágnak (fleurs de cáfé) nevezték, ‘s belőle Napkeleten , megpergelve, ‘s vízzel főzve , bizonyos italt készítenek, mellyet Szultán kávénak (café à la Sultane) neveznek, melly izére nézve a’ chinai théhez hasonló , ‘s az Arabok, mint hivesitő , ‘s széket gyengéden előmozdító, egészséges italt, a’ kávénál is többre becsülik. Európában, a’ megtisztított kávémagvakat szokták használni.” (40-41. oldal)

Kávéházak Konstantinápolyban:

„Végre 1554-ben, a§ nagy Solimán uralkodása alatt, száz esztendővel az után, hogy azt az Adeni Mufti Arabiába hozta, Konstantzinápoly’ lakosai által is megismertetett.) Tudniillik két privátszemély, Sehems és Hekin, kiknek eggyike Damaskusból, másika Aleppóból jött, két kávéházat állítottak ott fel, és ezen italt két jól felékesített szobában, nyilvánosan árulták. Csak hamar olly helyekké lettek ezen kávé-házak, hol a’ tudósok, különösen pedig a’ költők, ‘s más olly személyek gyűltek üszve, kik magokat sakkal vagy ostáblával mulatni, vagy mindenféle esmeretséget csinálni, ‘s idejőket sok költség nélkül kellemetesen akarák tölteni. Ezen házak ‘s öszvegyülekezések észrevehetetlenül annyira módiba jöttek, hogy minden rangú emberek, még a9 Szerail tisztjei is, a’ Basák, ‘s más elsőrangú udvari tisztviselők meglátogaták azokat. Azonközben épen midőn a’ kávéházak legerősbb alapon állani látszattak, az Imánok, vagy moschéek elöljárói nyilván kezdenek panaszkodni, ( IV Murád alatt) hogy az ő moschéeikat el hagyják az emberek, hogy a’ kávéházakba mehessenek. A’ Dervisek, ‘s más barátok tódították a’ dolgot, ‘s nyilvánosan prédikáltak ellene, azt állitván, hogy sokkal kissebb bűn a’ korcsmába menni, mint a’ kávéházba. De mind ezen fáradozások haszontalanok voltak, azon kelle tehát nekik gondolkozni, hogy meguntassák, hogy a’ kávé a’ törvényben meg van tiltva, és ezt igen ravaszan hajták végre. Benyujtának a’ Muftinak eggy irást, melyben azt álliták, hogy a’ pergelt kávé bizonyos szén neme, már pedig mind az a’ mi szénhez hasonlit meg van az Alkoran által tiltva; kérék tehát a’ Muftit, hogy kötelessége szerint, ezen pontot teljesen határozza el. A’ Mufti a’ nélkül, hogy valami fáradtságos vi’sgálódásba ereszkedett volna, elhatározá az ő részökre kedvezőleg a’ dolgot, ‘s azt mondá hogy a’ Muhamed törvénye szerint a’ kávéital tilalmas. A’ Mufti tekintete olly nagy Konstantzinápolyban hogy ezen itélettétel ellen senki sem merészle szóllani. Mindjárt bezártak minden kávéházakat, ‘s a’ politziaszolgáknak megparancsoltatott, hogy a’ kávéitaltól mindent eltartóztassanak. Midőn a’ politzia’ szolgái láták, hogy azt egészen még sem akadályoztathatják meg, végre megengedek bizonyos adófizetés feltétele alatt, hogy a’ kávét ismét árulják és igyák, csak ne nyilvánosan történjen az. Ennélfogva különös helyeken, zárt ajtók mellett, vagy a’ ház’ hátulsó szobáiban ismét kávét mértek. Ezen szin alatt lassanként ismét lábra kaptak a’ kávéházak, ‘s midőn eggy új Mufti, ki vagy okosabb volt, vagy nem olly gyengéd lelkiesméretű, nyilvánosan kimondá, hogy a’ kávét épen nem kell ugy tekinteni mint szenet, ‘s az abból készült italt épen nem tiltja a’ törvény, tehát a’ kávéházak száma sokkal nagyobb lett mint volt az előtt. Ezen új magyarázatnál fogva,a’ barátok, papok, törvény tudósok, sőt maga a’ Mufti is kávét ittak, ‘s ezeknek példáját követék az udvarnál ‘s a’ városban. Mivel a’ Nagy vezérek, különös jusst tartottak a’ nyilvános kávéházakhoz, tehát ezen alkalmatosságon kaptak, ‘s azokra jókora jövedelmet húzó adót vetettek. Minden kávéház ura t. i. naponként eggy zechinát tartozott nékik fizetni, de eggy findzsa kávét, csak eggy asperen volt szabad eladni.

Eddig mennek Galand Úrnak közlései, de ugyan ő közöl még eggy tudósitást is, a’ kávéházaknak teljes eltörlésekről Konstantzinápolyban, melly a’ Kandiai háborúban történt, midőn a’ Porta1” környülményei igen critikus helyhezletben voltak. A’ kávéházakban t. i. olly szabadon beszéltek a’ politikai dolgokról, hogy a’ Nagyvezér Kupruli, a’ két hasonnevű hires, ‘s őtet méltóságába követett testvéreknek atyjok, annak rósz következéseitől félt, ‘s ezen okból minden kávéházat mind addig mig IV-dik Muhamednek minorennitása tartott, bezáratott, noha azokból igen nagy hasznot vett. Azonban mind e’ mellett sem ittak Konstantzinápolyban kevesebb kávét mint az előtt, mivel azt nagy réz üstökben, minden fő útszákon és piaczokon hurczolták, ‘s a’ szabad ég alatt adták el a’ jövőjáróknak. Más városaiban és faluiban pedig a’ török birodalomnak, mint az előtt, úgy most is a’ kávéházak nyitva maradtak; – ‘s lassanként ismét felnyittattak azok Konstantzinápolyban is, noha a’ tilalom még mai napig is tart, ‘s minap is a’ fennt említett okból Pérában, Galatában ‘s egyebütt lezárattak a’ kávéházak, melyek ellen a’ moschéekban is nyilvánosan buzgólkodtak. Mind ez azonban semmi befolyással sem volt a’ kávé szeretetének kioltására, ‘s eggy ház vagy família sincs Konstantzinápolyban, szegény vagy gazdag, török, zsidó, görög vagy örmény, hol mindennap kétszer ‘s többszer ne innának kávét. Módiban van ezen kívül, hogy minden látogatónak kávét nyújtanak, mellyet el nem fogadni udvariságtalanság; ‘s még a’ Nagyvezérnél lévő audientzián is, a’ követeket a’ többek közt kávéval kínálják, ‘s ha ezen czeremónia a’ külföldi Státus’ szolgái eránt meg nem történik, nemtetszésnek a’ jele ‘s legelső előjele annak, hogy a’ béke felbomlik. (L. Allgem. Reisebeschreibung Bd. XL S. 318.) Feleségeiknek eleitőlfogva tartoztak a’ Törökök kávét adni, ‘s ezen kötelesség’ elfelejtése, törvényes ok volt az elválásra. A’ Törökök Szerailjaikban, mind e’ mai napig is különös kávétisztviselők, (Kahwehschi Bachi) vágynák, kiknek mindeggyike alatt ismét 20—30 Baliagik vágynák, kik a’ kávékészitéssel foglalatoskodnak.” (20-23. oldal)

Hogyan is isszák a kávét?

„A’ kávéital készítése módja különbkülönb-féle. Némelyek a’ kávélisztre forró vizet öntvén, meleg helyre teszik bizonyos ideig, ‘s akkor find’sákra töltik, mint a’ Hollandusok; mások fedett edényben felforralják azt kétszer, háromszor, – vigyázván hogy ki ne fusson, mivel az által olajos finom része vesz el – ‘s akkor félre teszik, mig valamennyire meg nem hül, mint az Arabok és Törökök, kik azt apró find’sákból mennél forróbban, minden alljával együtt, ‘s minden tej és nádméz nélkül felhörbölik. Ez a’ legközönségesbb módja a’ kávékészitésnek Európának nagy részében is. A’ Francziák a’ megőrlött kávét szárazon a’ vizhez teszik, mig nem gőzölög, akkor vizet öntenek reá, ‘s egy kevés égetett nádmézet, és kevés mustárport tesznek belé, ‘s ezt café a la Reine-nek nevezik.” (83. oldal)

Mindezek után, akinek sikerült a végére érni, sőt, ellenállhatatlan vágyat érez végigolvasni, annak itt van a könyv elérhetősége, szabadon letölthető a MEK-ről.

Zizzer