A török lélek – II.

A társadalom megismeréséhez célszerű annak legkisebb működő egysége, a család felől közelíteni. A török hagyományos, főleg falusi-kisvárosi családtípus a nagycsalád. A gyermek korán válik munkaerővé. A család főcélja: minél több gyermek, s hogy a fiúgyermekek a házban maradjanak. Általában három nemzedék lakik egy helyiségben vagy legalábbis egy portán, nagyon szoros és folyamatos kapcsolatok szövevényében. Az érzelmi igényeknek szűk a terük, s minden a serdületlen gyermekek előtt is zajlik. Párválasztásban nincs helye személyes kezdeményezésnek, végső fokon a családfő dönt. Ebbe belefér a leánygyermek tudta nélküli kiházasítása, vagy kuma-ként (másod-, harmad-, negyedfeleségként) adása. Az sem ritka, hogy meg sem született vagy páréves gyermekeket elígérnek. Az elígérés ideje máris szabadságkorlátozással jár, a jegyességé méginkább. Ugyanakkor a leendő párnak sincs alkalma egymás megismerésére: a hagyomány szerint ez így van rendjén. (Ismeretes, hogy a mohamedán felfogás a leány szüzességének követelményét igen szigorúan veszi.) Ez sem tekinthető moszlim újításnak; megvolt sokfelé a hagyományos társadalmakban. Az ilyen elígérés emléke megvan a magyar hagyományban is, l. a “Hej, Vargáné ” kezdetű népdalt: „… Még akkor neki ígérte, Mikor bölcsőbe’ rengette.”

A legény családja başlık-ot, szó szerint: “fejpénzt” fizet a leányért, aki munkaerejével és szüléseivel hasznot fog hajtani. Gondoljunk a magyar vő- (=vevő) -legény kifejezésre. A pénzben vagy birkában fizetett başlık értéke hosszas alku után alakul ki. Sokszor a kialkudott összeg feletti elégedetlenségében az eljegyzés után is felbontja a két család a jegyességet (l. Kemal Tahir: Csobán Ali c. elbeszélését). Ha pedig nyélbeütik az alkut, ez a szólás járja: “eladtuk a leányt” (az „eladó lány” kifejezés hasonló szemlélet emlékét őrzi a magyarban is.) A házasság így végzetszerű, ,,ahogy Allah megírta” („az égben köttetnek”- mondanánk mi).

Folytatás

Forrás: gondola.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here