Nomád török művészet a modern Iránban

Az iszlám letelepedett civilizáció, azonban születésétől fogva együtt él a nomád hagyományokkal; és máig nincs olyan térsége, amelyben ne vándorolnának kisebb-nagyobb nomád csoportok. Ezeknek a törzseknek sajátos öntudata, hagyományvilága és természetesen művészete van. A sztyeppi migrációs hullámokkal évezredeken át dacoló Iránba kb. a Kr. u. 1000 óta elsősorban török és mongol törzsek hatoltak be. Egy részük a letelepedést és állandó lakhelyet szorgalmazó kormányakarat ellenére ma is sátraival járja az országot. Néhány e törzsek közül az azerbajdzsáni Sáhszavan, a fárszi Qasqá’i, illetve a türkmén Teke, Göklen és Jomut. 

A türkmének tipikus sátra a léckeretezésű, kupolás öy (ház), amit Európában általában jurtaként ismerünk. A lécváz bonyolult, mesteri szerkezet. Kerete hajlított félköríves szegmensekből, rögzítő cölöpökből és rácsozatból áll, majd ennek összeállítása után az egészet nemezzel fedik, amely szintén számos elemre tagolódik. A sátorba faajtón (qapı) lehet bejutni. Mivel egy sátorban akár hét-nyolcfős család is lakhat, fontos, hogy az építmény rugalmasan bővíthető és alakítható legyen; ritka esetben előfordul 12 m átmérőjű sátor is.

A cikk folytatás >>>

gepeskonyv.btk.elte.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here